Kézmosás – hogyan kezdődött?

Manapság a kézmosás nagyon elterjedt szokás. Nehéz elképzelni, hogy még a 19. század közepén is az orvosok nem fertőtlenítették a kezüket a műtét előtt. Ki fedezte fel a víz és a szappan jelentőségét, milyen hatással volt ez több ezer ember életére, és mi változott azóta? 

A kézmosás és az egészség közötti összefüggést két évszázaddal ezelőtt fedezték fel először. Korábban senki sem gondolta volna, hogy a mérgezés, a hasmenés, a kolera vagy a műtét utáni súlyos szövődmények, amelyek akár halálhoz is vezethetnek, egy ilyen egyszerű tevékenység elmulasztásának következményei lehetnek.

A kezdetek

Ignác Semmelweis-t az antiszeptika atyjának nevezik, és éppen neki köszönhető, hogy felhívta a figyelmet a kézfertőtlenítés szükségességére a vizsgálatok és orvosi beavatkozások elvégzése előtt. Megfigyeléseinek és az általa bevezetett új gyakorlatoknak köszönhetően a szülészeti osztályon, ahol dolgozott, a halálesetek száma a felére csökkent. Így bebizonyította, hogy a kézmosás megelőzheti a fertőzéseket, azonban nem sikerült elterjesztenie ezt a szokást. Nézetét csupán szeszélynek tekintették, nem pedig tudományos ténynek. Az orvosok továbbra is úgy vélték, hogy a szülés utáni láz az időjárási tényezőktől vagy más, a kórházi környezettel összefüggésbe nem hozható, abszurd okoktól függ. Nem engedték meg maguknak azt a gondolatot, hogy a veszélyes baktériumokat és vírusokat maguk az orvosok is átvihetik a betegekre.

Néhány évvel később a világ leghíresebb ápolónője, Florence Nightingale is hasonló összefüggést észlelt a fertőzések kialakulásában. A krími háború idején, amikor az orvosok még azt hitték, hogy a sebfertőzések a táborokban uralkodó kellemetlen szagokból erednek, ő bevezette a kézmosást a tábori kórházakban, ami gyorsan meghozta a kívánt eredményeket, és a fertőzések számának csökkenését figyelték meg. Ugyanakkor, akárcsak Ignaz Semmelweis esetében, az ő módszereit sem terjesztették el széles körben. Ezt csak Joseph Listernek sikerült elérnie, aki kidolgozta az antiszeptikus kezelési rendszert, amelyet a 19. század 80-as éveiben széles körben bevezettek.

Egy lengyel szakember is hozzájárult az antiszeptika fejlődéséhez. Jan Mikulicz-Radeckit e terület egyik úttörőjének tartják, mivel ő vezette be a műtéti pamutkesztyűket. Valószínűleg ő volt az első, aki a szájat és az orrot eltakaró pamutmaszkokat alkalmazta, amelyeket régebben „Mikulicz-maszknak” neveztek. Az idő múlásával egyre szigorúbb szabályokat vezettek be az orvosokra vonatkozóan, valamint kézfertőtlenítő eszközöket is bevezettek a kórházakban.

Míg az antiszeptika, mint tudományág, viszonylag későn fejlődött ki, a kézhigiénia már nagyon régóta jelen volt a mindennapi életben. A szappan, azaz a legelterjedtebb tisztítószer története hosszú, több ezer évre nyúlik vissza, egészen az ókori Babilon idejéig. Ezt követően a rómaiak, a kelták és az arabok terjesztették el, akik szintén a tiszta test kultuszát követték, és maga a kézmosás elsősorban szertartások és vallási gyakorlatok keretében létezett. Ezt az istenek vagy istenségek előtt való tiszteletadás előtt végezték, és minden hit szertartásos részét képezte. A papok a test megtisztítása érdekében a fürdőzésre buzdították a hívőket, ami a rendszeres higiéniai gyakorlatok példájává vált. Ugyanakkor még nem vették észre a testmosás és az egészség közötti összefüggést.

Mit hozott a XX. század?

Az elkövetkező évszázadok során a higiénia fogalma és az annak gyakorlásához szükséges eszközök folyamatosan fejlődtek. Azonban csak a XX. században vezették be a világ különböző társadalmai ezt a tevékenységet a mindennapi életükbe, saját egészségük gondozásának részeként. Sok évbe telt, mire az embereket megtanították arra, hogy ne csak akkor mossanak kezet, amikor azok piszkosak. A baktériumok és a kórokozók szabad szemmel nem láthatók, ezért a szokások megváltoztatása nem volt és ma sem könnyű feladat. A megfelelő oktatásnak köszönhetően azonban a kézmosás előnyei ma már közismertek. Tudjuk, hogy étkezés előtt, hazaérkezés után – különösen nyilvános helyről való visszatérés után –, valamint állatokkal való érintkezés után és minden olyan tárgy megérintése után kell kezet mosnunk, amelyen fokozott mennyiségű kórokozó található. Valójában minden tárgy egy baktériumbomba, amelyen akár több tízezer mikroorganizmus is felhalmozódik. Elég, ha mosatlan kézzel megérintjük a szemünk vagy a szánk környékét, és máris hatalmas fertőzésveszélynek tesszük ki magunkat. Hogy felhívja erre a figyelmet, az ENSZ Közgyűlése 2008-ban október 15-ét „A kézmosás világnapjává” nyilvánította. Ez az ünnep arra hivatott, hogy tudatosítsa a világ társadalma számára, milyen nagy jelentősége van az egészségük és életük szempontjából a kézmosásnak, amely megvédhet számos betegségtől.

A 20. század vége számos új segédeszközt is hozott a megfelelő higiénia fenntartása terén, például a kézfertőtlenítő spray-ket, amelyeket akkor is használhatunk, ha nincs hozzáférésünk vízhez és szappanhoz. Ezek a termékek baktériumok, élesztőgombák, tuberkulózis-bacilusok, valamint olyan vírusok ellen hatnak, mint a herpesz, a sárgaság, a HIV és a gyomor-bélrendszeri fertőzést okozó rotavírus.

Az ilyen típusú fertőzések elkerülése érdekében fontos továbbá, hogy a kozmetikai szalonok, fodrászatok, fogorvosi rendelők és más, a bőrrel való érintkezéssel járó szolgáltatásokat nyújtó helyek is betartsák a tisztasági előírásokat. Jelenleg számos olyan készítmény létezik, amelyek megfelelő fertőtlenítést tesznek lehetővé. Fontos, hogy ezeket még a legkisebb eszközökön vagy azok alkatrészein,
valamint olyan tárgyakon is alkalmazzuk, mint például az ágy vagy a munkalap. Ezek a szerek a használati utasításnak megfelelően alkalmazva megakadályozzák a baktériumok és vírusok terjedését. Ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, be kell tartani a hatástartamot, valamint az adott felület típusához megfelelő készítményt kell választani. Ennek köszönhetően hatékony eszközzé válnak a megfelelő higiénia fenntartásában a szolgáltatások nyújtása során.

Fontos, hogy már a legkisebb koruktól kezdve megtanítsuk a gyermekeket a helyes kézmosásra, különösen azért, mert immunrendszerük még nem elég erős, így hajlamosabbak a fertőzésekre. Minél hamarabb beépítjük ezt a szokást a mindennapjaikba, annál nagyobb az esélye, hogy egész életükben megmarad.